Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2013. január 27., vasárnap

A színek világa 2#, a freskópaletta

A hozzáértőket megkérem, máris hagyják abba az olvasást nehogy később kapjak a fejemre. A nehézségeket érzékeltetve Kurt Wehlte a falfestészetet 142 oldalon tárgyalja. A freskótechnikák meglehetősen bonyolultak, példának a nedves technikát említem, amikor friss vakolatra alkotnak csak annyi falfelületet szabad bevakolni, amelyet aznap meg is festenek. Leonardo évekig dolgozott az Utolsó vacsorán, számára ez nem volt követhető technika. Újat próbált ki, lezárta a 'lélegző' felületet, valószínű már az alapozáskor és egy olajfestéshez hasonló módszert alkalmazott. Ez már 20 évvel a megfestés után látszott, hogy nem vált be.

A különböző korú restaurálások, átfestések, a környezet, a nedvesség -és még sorolhatnám- károsítása mellett csoda, hogy még megmaradt.

A közeli részleten jól látszik, milyen állapotban volt a legújabbkori restaurálás előtt. Komoly problémák merültek fel akár etikai, akár technikai, akár eredetiség tiszteletben tartása kérdéseiben is. Eddig tartott a bevezetés.
Aki megcsodált már római, vagy középkori freskókat, feltűnhetett, hogy virító, igazán élénk színek ritkán szerepelnek rajta. Miért is? Az előző bejegyzésben, amely a színekről szólt, volt szó a fényállóságról. A másik jellemző a pigmentek alkálitűrése, azaz a mészállóság, ez pedig behatárolja a használható festékskálát. Mindezek mellett az anyagiak is korlátot szabtak. Az aránylag olcsóbb, hozzáférhetőbb, mésztűrő földpigmentek használata az első, az okkerek, barnák, tompább vörösek, a fekete dominálnak.

Ezek a színei általában a falusi templomok freskóinak, a kékek, zöldek kevésbé jutnak szerephez drágaságuk és a felhasználás problémái miatt.
Egy szűk skálát szeretnék csupán felsorolásként bemutatni, az egyes anyagokról külön cikkeket lehetne írni.
Okkersárga, siena, umbra, utóbbi kettő égetett változata, permanensvörös, angolvörös, caput mortuum, oxidzöld, permanenszöld, ultramarinkék, oxidfekete.

Giotto idejére azért már rengeteg tapasztalat gyűlt össze. A fehér falon megragyogtatott színek mellett a különböző kontrasztokat is tudatos eszközként használta, az aláfestések, lazúrozások mellett.
Talán más szemmel lehet nézni a freskókra, lehet gondolni a technikai nehézségekre, az alkotó küzdésére, ilyen jellegű tudására is.

Ajánlott irodalom:
Kurt Wehlte: A festészet nyersanyagai és technikái. Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest, 1996

1 megjegyzés:

  1. Bárcsak elolvasta volna ezt a könyvet az a spanyol nagyi, aki saját szakállára belekezdett egy Jézus-kép restaurálásába a kedvenc templomában.
    Cikk itt: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20120823/nagymama-templom-festmeny/

    Mi viszont okosodtunk megint egyet. Köszönjük!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...