Prága; Praha; Prague 1#; Képeslapok

Velmy mali mluvím české. Ja mam česká přítelkyně. Nagy valószínűséggel az első mondat azt jelenti 'nagyon kicsit beszélek csehül', a második pedig 'van nekem cseh barátnőm'. Mindkettő 1967-68-ból ered. Még a bulgár tengerparton ismertem meg egy helyes cseh leányzót az említett valamelyik év nyarán, őt mentem el meglátogatni Brno-ban (Brünn). Azóta bennem él, hogy meg kéne ismerkedni tüzetesebben a csehekkel, különösen Prágával. Telt az idő, a fél világot -na jó, fél Európát- bejártam, de nem jutottam el odáig, pedig már '71-ben megvettem egy Panoráma útikönyvet Prágáról. Mint kiderült a legjobb a témában, mégpedig a helyszínen jöttünk rá Galina lányommal, akivel négy napig habzsoltuk Prágát és a sört. Az utóbbiból természetesen csak módjával. Erről és a többiről szép sorjában később szólok.
Most néhány ős mail art képeslapot mutatnék be, igaz, a készítője akkor még nem tudta, de most már annak minősül(het). Egy váratlanul megtalált antikváriumban vásároltam meg őket.

Nehezen hihető, hogy az igazi képeslapok elfogadott forgalmazása csak 1869-70-ben kezdődik. Több előzménye is volt, több nemzet is magáénak vallja az elsőbbséget. A kritérium végül a hivatalos (eleinte csak) postai kiadás és a bérmentesítés mértéke lett, amely fele az addigi levéldíjszabásnak. A legkorábbi lapokra jellemző, hogy a címzésoldalra semmit nem volt szabad írni, ezért használt ki ennek a prágai lapnak a feladója minden írható felületet a képes oldalon.

Ez az 1905-ből keltezett lap a prágai várkerületet -a Hradzsint- választotta nézőpontul. A háttérben szépen látszik a Moldva-Vltava.

A szöveges részt itt időnként rá is írták a képre. A címzésoldalon szintén csak a legfontosabb van. A hivatalos jelleget a tizenkétnyelvű felirat jól jelzi -többek között magyarul is-, amelyet a Postaügyi Világunió (UPU) fogadott el, bárhol fel lehetett adni bárhová. Nagyon szépen látszik a pecséten a kétnyelvű Brno-Brünn felirat. Sajnálom, hogy nem értem a szöveget, kíváncsi lennék rá, miről lehet ilyen szép írással értekezni.

Természetesen a női nem sem maradhatott ki. A pecséten nem eléggé világosan látszik a dátum, a szakirodalom szerint az osztott címzésoldalt 1885-ben engedélyezik, ugyanekkor a képeslapok magánkiadását is. A lap grafikai technikája sem elég világos, fotónak látszik, de mégsem az. Mindenesetre a viselet a 20. század elejére mutat.
A képeslapok kiadásával egyidőben kezdődik a gyűjtésük is, amelyeket a szalonokban elhelyezett mappában mutogattak.

A korai időkben az is a képeslapok megbecsülésének a jele, hogy a kiadók ismert művészeket kértek fel a tervek elkészítésére. Így kerülhetett sor arra is, hogy Alfons Mucha igen sok képeslapot készített, többek között a 12 hónapot. Csodálatos szecessziós lapjai a gyűjtők kincsei (ez a kép sajnos az internetről való, nem a vásároltak közé tartozik), de bélyeget is tervezett, amely sokáig forgalomban volt. Láttunk is egy kiállítást, ahol főleg Mucha grafikai munkásságát mutatták be. Ez azonban már más lapra tartozik, azaz folyt. köv.
Segédlet: Erős László: Képeslapok Könyve, Kriterion, Bukarest 1985.